Irodalom
Bazsányi Sándor monográfiája finom elemzésekkel, jól követhető okfejtéssel igyekszik választ találni a Nádas-életmű által fölvetett számtalan kérdésre. Könyvét gazdag képanyag kíséri, és számos melléklet teszi kézikönyvszerűen használhatóvá.
Király Istvánt azok is ismerik, akik nem ismerik: ha máshonnan nem, akkor a középiskolai tankönyvekből, Ady kiváló értelmezőjeként, a mégis-morál fogalom megalkotójaként. Király István azonban nemcsak jelentős irodalomtudós volt, hanem egyben a Kádár-kor meghatározó és nagy hatású kultúrpolitikusa is: az ELTE XX. századi magyar irodalom tanszékének professzora komolyan vette a tanári hivatást, miközben Aczél György tanácsadójaként is tevékenykedett.
Ez a gyerekkori és fiatalkori napló, amelyet Janikovszky Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között vezetett, az idei év egyik irodalmi szenzációja. A korabeli naplóbejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben lett felnőtt, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek a családját is érintették.
A Magvető Kiadó régi adósságot törleszt, amikor Heltai Jenő kéziratban maradt, mindmáig kiadatlan háborús naplóinak publikálására vállalkozik. Az örökösök döntése következtében a szöveg több mint hetven év után most láthat napvilágot, amikor a történetnek már valamennyi szereplője elhunyt. Heltai Jenő naplóját magyarázó jegyzetekkel, annotált névmutatóval ellátva tesszük közzé a szerző halálának hatvanadik évfordulóján.
Kerényi Ferenc a költő tudományos igényű kiadásának több mint egy évtizede szerkesztője és sajtó alá rendezője, több népszerű kiadás szövegének gondozója, számos emlékhely kiállításának rendezője. Négy évtizede foglalkozik a reformkorral és benne Petőfivel; most összegezhette tapasztalatait. Munkája kritikai életrajz.
Szinte lehetetlen feladat Petőfi Sándor hagyományát, jelenlétét, illetve munkásságának recepcióját áttekinteni a halála után eltelt több mint másfél évszázad és napjaink kontextusában. Margócsy István arra a feladatra vállalkozott, hogy végigkövesse Petőfi irodalmi, irodalomtörténeti recepcióját a kezdetektől (Eötvös József, Erdélyi János stb.) egészen a 20. század végéig.
Az ifjú calabriai gróf, Armando Lucifero 1878-ban írt kiseposza nem tartozik a szokványos Petőfi-életrajzok közé. Különleges íze és eredetisége az első soroktól kezdve világosan érzékelhető.
Bertók Lászlót az ötvenes évek közepén néhány kamaszkori verséért, irodalmi kör alapításáért, iskolai újságszerkesztésért börtönbüntetésre, majd honvédségi munkaszolgálatra ítélték. Meghurcolásának, priuszának, nagy nehezen, évekkel később elért rehabilitálásának dokumentumait a maga „hozzáfűznivalóival” először 1990-ben publikálta a Jelenkor hasábjain.
A válogatás hasznos kalauz lehet mindazoknak, akiket érdekel a költő pályájának az a szakasza, amely szorosan kapcsolódik Radnóti szegedi éveihez.
A Cs. Szabó halála óta eltelt évtizedek tették időszerűvé, hogy átgondoljuk irodalmi helyét és szerepét. A kötet szerzője több évnyi kutatómunkáját foglalta monográfiába: összeillesztette a történelmi okokból szétszakított életművet.
Havasréti József monumentális munkája nagy műgonddal és lenyűgöző problémaérzékenységgel megírt olvasmányos pályakép és esszéisztikus életrajz. Részlet- és gondolatgazdag portré Szerb Antalról. Megismerhetjük Szerb életét és munkamódszerét, kedvenc olvasmányait és az őt foglalkoztató problémákat csakúgy, mint szerelmeit és házasságait, hétköznapi pénzgondjait és polgári foglalkozását.
Emlékképek, anekdoták, önelemzések – Orbán Ottó fekete humorával, vérbő, mégis empatikus iróniájával. Az életműinterjú, miközben a költő életének és pályájának meghatározó pillanataira és történéseire fókuszál, legkivált arra, miképpen lesznek-lehetnek az életrajzi mozzanatok Orbán Ottó költészetében poétikai motívumokká, egy nemzedék eszmélésének a krónikája is.
Rabindranáth Tagore, a Nobel-díjas bengáli költő már hosszú évtizedek óta nagy népszerűségnek örvend hazánkban. Ebben a kötetben Tagore eseménydús életútjának bemutatását állítjuk a középpontba.
Tusnády László monográfiája Tasso életművének bemutatásával egyszerre teszi elemzés és értékelés tárgyává magyarul már olvasható alkotásait és hívja fel a figyelmet nálunk még ismeretlen műveire. Ez a monumentális, teljességre törekvő életmű-monográfia egyaránt dicséri a kutató tudományos felkészültségét és a költő-műfordító ihletett, szenvedélyes stílusát.
„Gyerekkorától fogva ismerte, magáévá tette a népköltészet szövegeit és dallamait. A kortársak közül részben ahhoz a látomásos-szimbolikus-mítoszi költészethez kötődött, amelyet a népköltészetből kiindulva Juhász Ferenc és Nagy László valósított meg… Utassy József egyetlen könyvet írt egész életében, miként Baudelaire, csak ő nem annyira a romlás virágait, mint inkább a virágok romlását énekelte meg.” (Vasy Géza)
A kötet eredendő szándéka szerint is elsősorban egy eddigieknél sokkal árnyaltabb, gazdagabb és tartalmasabb Utassy-kép kialakításához kíván hozzájárulni.
1985-ben Mezőszilason, ahová nagy írónk anyai szállal kötődött, születésnapja alkalmával a hagyományoknak megfelelően nagyszabású születésnapi ünnepséget rendeztünk...
A makói helytörténész könyvének legfőbb erénye, hogy nem a József Attila-pályakép szempontjából mutatja be a makói éveket, hanem inkább arra az inspiráló szellemi közegre akar szociográfiai mélységekben rávilágítani, amely indító energiákkal töltötte fel a költőt.
Ma már világosan láthatjuk, hogy Arany látszólagos elzárkózása a külvilágtól nem a gőg jele volt, hanem a testi nyomorúság és a kínzó betegségek eltitkolásának szándékát értelmezték többen ilyen módon félre. Arany szinte foglya lett egy olyan beállításnak, amely őt írófejedelemnek akarta beállítani, miközben saját alkatától ez teljesen idegen volt.