Eposzok, krónikák
Az eposz verses nagyepikai műfaj, az epika legkorábban kialakult, nagy múltú műfaja. Leggyakrabban verses formájú és nagy terjedelmű, egy egész közösségre kiható nagy jelentőségű eseményt dolgoz fel, illetve az esemény azzá válik az eposzi ábrázolás során. Szereplői rendkívüli tulajdonsággal rendelkező hősök, akik nagy tetteket hajtanak végre, ezek a közösség életében jelentősek, de kihathatnak az egész emberiség sorsára is. Az eposz a múlt költészete, és a fantázia forrása benne az emlékezet, a hagyomány. Az előadott történet lehet egészen egyszerű, egyetlen tényből álló, vagy igen összetett és gazdag tagolódású, ábrázolhatja egy személy vagy egyesek sorsát – de egy nemzetét is.
A Parzival a középkori német költészet kiemelkedő alkotása, a kor legolvasottabb lovagregénye volt. Ez az első teljes magyar nyelvű kiadása. A lovagregény és a főhős Parzival azt a kort tárja elénk, amelyben a lovagság volt a világ támasza. A kétkötetes, több mint 24000 sornyi verses mű megjelenése a magyar fordítástörténet fontos állomása.
Chrétien de Troyes verseinek újszerű, az olvasmányosságot előtérbe állító új fordítását tartja kezében az olvasó. A történet Perceval útját követi otthonából Walesig, elbeszéli a lovagtársai körében véghez vitt kalandjait egészen addig, míg a csúcsponton találkozik a Halász Királlyal...
A francia irodalom születését egy remekmű jelzi, a Roland-ének. Ma ismert formáját valamikor a 11-12. században nyerte el, régebbi eseményt elevenítve meg: Nagy Károly hispániai hadjáratát. A világ eposzirodalmában ma is a legnagyobbak között tartjuk számon.
A Stájer rímes krónika az első, német nyelven írt középkori krónika Ausztria és Stájerország történetéről. Szerzője egy Judenburg mellett élt stájer kisnemes, bizonyos Gaal-beli Ottokár, aki 1308 körül látott neki a munkájának, és egészen haláláig folytatta hazája és a szomszédos országok históriájának írásba foglalását.
