Könyvtár- és múzeumpedagógia
Olvasmány és befogadó találkozásakor mindkét fél próbának van kitéve. Egy „olvasmány-jelölt” szöveg akkor avatódik föl olvasmánynak, amikor olvasója, nézője, hallgatója, olvasóközönsége lesz, az olvasni tudó olvasó-jelölt pedig akkor válik műalkotás olvasójává, amikor elolvas egy művet...
A szentendrei Pest Megyei Könyvtár az Olvasás Évének jegyében pályázatot hirdetett 10-14 éves fiatalok számára. A legkiemelkedőbb alkotásokból szerkesztette össze Nincsevics Klára könyvtáros ezt a kötetet.
Kiadványunkat a magyarországi egyetemeken zajló könyvtárosképzés segédkönyvéül szántuk, de haszonnal forgathatják a rokonszakmák (művelődéstörténet, irodalomtörténet, történelem) oktatói és hallgatói is.
Az OSZK időszaki kiadványainak (hírlapjainak és folyóiratainak) nyilvántartási rendszere, szinte egyidős a nemzeti könyvtárral. A könyvtár kezdettől fogva rendelkezett periodikus kiadványokkal és így, vagy úgy fel is dolgozta azokat. Hogyan történt ez a múltban, hogyan a jelenben?
A stratégiai tervezés nem egyszerűen egy megvalósítandó cél érdekében elvégzendő lépések egymásutániságát jelenti, hanem újfajta gondolkodási szemléletet. A szakirodalmi szemle végigköveti a stratégiai tervezés előkészítésének, megvalósításának és értékelésének folyamatát.
Gróf Széchényi Ferencet (1754-1820) igen kiterjedt rokoni és baráti szálak fűzték Cseh- és Morvaországhoz. Az onnan őhozzá írt leveleknek a jelentős részét (közel hatvanat) adja közre a levelestár. A forráskiadvány lehetőséget nyújt a korszak és az egyes részterületek további vizsgálatára.
A kötet két nagy múltú, alulról jövő kezdeményezéssel alapított, helyi és magyar állami segítséggel fenntartott és fejlesztett, majd Trianon után viszontagságos évtizedeket megélt emblematikus intézmény története révén mutatja meg a székelyföldi kisebbségi kultúra sorsát. A kérdéses két intézmény közül az egyik a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a másik a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.
A kötet bemutatja az amerikai múzeumpedagógia történetét, elméletét, módszertanát – a teljesség igénye nélkül – a XIX. század végétől az ezredfordulóig. A könyv hiánypótló, az egyes fejezetek – mind elméleti, mind pedig gyakorlati szempontból – hasznos ismereteket közvetítenek a múzeumpedagógia iránt érdeklődő olvasó számára.
A Nemzeti téka első száma a nagy műveltségű tudós könyvtáros, bibliográfus, egyetemi docens, Szentmihályi János emlékére rendezett konferencia előadásait adja közre, annak személyi bibliográfiájával egyetemben.
A Szerzők és szerkesztők kézikönyvének első kiadása 1996-ban jelent meg, a második 2005-ben. Ez utóbbi kiadás óta immár 13 év telt el, s a kézikönyvek legalább egy évtizedenként jelentős átdolgozásra szorulnak. Különösen a digitális forradalom korában. Ez a folyamat ugyanis alaposan felforgatta a magyar könyvkiadás hagyományos világát is...
A múzeumpedagógia az elmúlt évek során fokozatosan intézményesült, professzionalizálódott, jelentős fejlődésen ment keresztül, mindinkább reflektorfénybe került, s mind nagyobb ismertségre és elismertségre tett szert az oktatásügyben és a kulturális szférában egyaránt. Kötetünket pedagógusok, közművelődési szakemberek, valamint azon felsőoktatásban tanuló hallgatók figyelmébe ajánljuk, akik a múzeumpedagógia iránt érdeklődnek, szeretnék tudásukat, ismereteiket elmélyíteni ezen a téren.
A néprajzi múzeumok mai szerepe a korszakok és az eltérő társadalmi rétegek közötti többszörös fordításban, az ismeretlen, vagy a túlzottan közeli tolmácsolásban teljesedik be, ennek révén a társadalom mozgásáról, önmagunkról is képet alkothatunk.
Könyvünk célja az, hogy megkönnyítse a könyvtári állomány tartalmi feltárását, a dokumentumokban rejlő információk minél sokoldalúbb, megbízhatóbb visszakereshetőségét.
Hogyan alkalmazhatók a kooperatív módszerek a betűtanítástól a szövegfeldolgozásig az olvasásórákon? Hogyan fejleszthetők az olvasáshoz nélkülözhetetlen részképességek versekkel, játékos feladatokkal? Hogyan lehet használni a kortárs irodalmat és a drámajátékokat az olvasóvá nevelésben, az olvasás megszerettetésében? Sok kérdésre választ adnak a több mint 30 éve pedagógusként dolgozó szerzők a kiadványban, amelyet alsós tanítóknak és főiskolai hallgatóknak egyaránt ajánlunk.
Ez a kötet nem egyszerűen a könyvtár és a könyvek története. Nem annak a politikai gesztusnak a története, amelynek köszönhetően ma a Tiszáninneni Református Egyházkerület a csaknem teljes, a háború előtti gyűjteményét gondozhatja. Sokkal több ennél.
Ahogy végignézek életem eddig eltelt évein, két alapvető dolog állt érdeklődésem középpontjában: a könyvek és a zene. A véletlen, a sors, vagy valamilyen más erő segített-e abban, hogy a Zeneakadémia Könyvtárában ez a kettő összeért? Onnantól kezdve párhuzamosan futott tovább ez a „kettősség”, összeolvadt, és minden mást meghatározott.
A könyvben található szövegek többsége a Szegedi Egyetem Bölcsészettudományi Kara által szervezett tudományos napon hangzott el 2007. április 18-án.
Az e könyv fejezeteiben bemutatott projektek egy-egy lehetséges, bevált megközelítést képviselnek az olvasásnépszerűsítés, olvasásfejlesztés és az irodalomterápia rendkívül gazdag, változatos, folyamatosan alakuló területén. A könyv fókuszában – mindegy, hogy a kisgyermek olvasóvá neveléséről, a kritikai gondolkodásról, az élő könyvtárról vagy irodalomterápiás csoportokról van-e szó – végső soron mindig az olvasás kontextusában születő önismereti és társas élmény, illetve az ennek hatására létrejövő személyiségfejlődés és életminőség-változás áll.