Kétnyelvű kiadványok
A kísértetekben való hit Kínában ősrégi, s nagyon sokáig tartotta magát, még a materialista filozófusok is hittek a létezésükben.
Bécquer szerelmes versei olyanok, mintha a költő szerelmi naplót írna. Nem díszíti fel a verset semmilyen külsőséggel, nála a vers sír, nevet, átkozódik vagy elámul, szinte hallani a dalok lélegzetvételét, szívdobbanását. A szerelmes pillanat zseniális költője ő.
A Ritmusok és rímek Carducci utolsó kötete: maga a költő 1887-1898 között írt verseiből állította össze, és költészete koronájának, szintézisének tekintette.
Luis de Góngora (1561-1627) a spanyol barokk óriása, a róla gongorismónak vagy culteranismónak elnevezett irodalmi irányzat legnagyobb alakja.
A felülmúlhatatlan szépségű és erejű drámák egy tehetséges fiatal debreceni műfordító Juhos Lóránt ihletett tolmácsolásában és Alfieri legértőbb magyarországi kutatója, Madarász Imre bevezető tanulmányával lépnek a magyar publikum elé.
Ez a kötet az olasz költő két főművét tartalmazza, a Stanzákat és Orfeusz történetét, mindkettő műfajteremtő: a Stanzák a modern verses elbeszélő költeményé, az Orfeusz a melodrámáé.
José Martí rövid, ám végigszenvedett életének minden titkát beleírta Szabad verseibe, torzonborz endecasílabóiba, amelyeket huszonöt és harmincéves kora közt írt.
Az olasz irodalomban Ariosto volt a szatíraműfaj megteremtője és egyik legjelesebb képviselője. Hét fiktív levél formában írott verséből nem csak életének, költői és közéleti pályafutásának fontos eseményeiről kapunk hiteles élményszerű képet, hanem az udvari ember és udvari költő gyakran keserves, ellentmondásos helyzetéről is.
Francisco de Quevedo verseivel önálló kötetben először találkozhat a hazai olvasóközönség. Szonettjei a klasszikus spanyol költészet legnagyobb alkotásai közé tartoznak.
A könyv az egyik legnépszerűbbnek számító műfaj, a dalciklus bemutatására vállalkozik. Egy kétkötetes kiadvány első darabja. Jelen kötet a német szerzők dalciklusait tartalmazza, ezt követi majd az egyéb nyelvű dalciklusokat bemutató második kötet.
A kötet az olasz középkor lírájának átfogó antológiája, Baranyi Ferenc fordításában. Madarász Imre izgalmas bevezető tanulmánya segít eligazodni az olasz irodalom e roppant érdekes, kezdeti korszakának varázslatos erdejében.
Fray Luis de León a legnagyobb keresztény misztikus költők egyike. Gyakran nevezik a spanyol Horatiusnak, akinek egyébként mesteri fordítója volt. Versei először jelennek meg magyarul.
Vittorio Alfieri (1749-1803) az olasz irodalomnak nemcsak a legnagyobb tragédiaköltője és a legnagyobb önéletírója volt, de az egyik legnagyobb lírikusa is. A petrarkizmusnak egyszerre volt utolsó nagy képviselője és megszüntetője, a Tasso és Foscolo között eltelt több mint két évszázadban nem akadt hozzá fogható lírai költő.
Először találkozhat az olvasó Avilai Szent Teréz összes verseinek magyar fordításával. Ezekben a szenvedélytől átfűtött, magas hőfokon izzó versekben sóvárogva várja az áhított halál eljövetelét, amikor végre egyesülhet Urával s elnyeri azt a mennyei boldogságot, ami már hét évesen is vándorútra késztette.
Babits – Goethe nyomán – kissé idegenkedve ír Calderónról. Kosztolányi – igaz, egy habkönnyű bohózat kapcsán – sziporkázó színpadi varázslónak mondja. Szerb Antal meg éppenséggel a legnagyobb spanyol drámaírónak tartja.