Politológia

Pintér M. Lajos arra vállalkozott, hogy monográfiájában átfogó képet nyújtson olvasóinak a népi-nemzeti ellenzék történetéről az 1960-as évek végétől az 1987-es lakiteleki tanácskozásig.

A Louvain-i Katolikus Egyetem Jogi Kara (Louvain-la-Neuve) és a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara 2002. október 28-án nemzetközi konferenciát rendezett Brüsszelben a nemzeti és etnikai kisebbségek jogállása az egységesülő Európában témakörében.

A kötet a világtörténelem legsajátosabb nemzetközi parlamentjének kialakulását, történetét és működését ismerteti. Bemutatja hogyan váltak a képviselők az egyszerű tanácsadókból az Európai Közösség társdöntéshozóivá, milyen változást hozott a Parlament életébe a közvetlen választás, mi jellemzi a politikai csoportok és képviselők mindennapjait.

A titkosszolgálatok kutatásának szinte egyetlen, kizárólag (politika-)történeti irányzata létezik. Hogy miért nincs politológiai (sőt, szociológiai, állam elméleti, alkotmány-, közigazgatástani stb.) iránya a titkosszolgálatok elméleti vizsgálatának, arra egyelőre magyarázat sem igazán született...

Történelmi tapasztalat, hogy mindannyiszor, amikor a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozták, sérelmet szenvedett a társadalmi igazságosság, az emberi kreativitás, csökkent az emberben rejlő képességek kibontakozásának lehetősége. [...]...a véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. [...] A létrejött sajtószabadságban senki nem hivatkozhat külső kényszerre, aki a nyilvánosság elé lép, minden sorral, amit leír, magát adja és teljes erkölcsi hitelét kockáztatja.

Hatalom, autoritás és legitimitás témáját különböző tudományágak (politikai filozófia, szociológia stb.) szerint lehet megközelíteni és feldolgozni. Jelen jegyzet lényegében politológiai célból nyúl a témához, ezért elsődlegesen a politikai hatalom, a politikai autoritás és a politikai legitimitás rekonstrukciójára vállalkozik.

A ​tanulmánykötet azzal a szorongató problémával foglalkozik, amellyel balközép kormányoknak kell szembenézniük: a szociális egyenlőtlenséggel. Egy olyan korban, amelyben a társadalmi összetartás hagyományos mechanizmusait aláásta az individualizmus, a termelés globalizációja és a társadalmi élet széttöredezése, az egyenlőtlenség komolyabb kihívás elé állítja őket, mint valaha.

J. Nagy László könyvében megkísérli közelebb hozni ennek a már közel kétmilliárd ember által magáénak vallott vallásnak a világát, bemutatni meghökkentő eseményeinek a történeti–társadalmi gyökereit. Elsősorban az arab világra koncentrál, kissé a tágabb Közel-Keletre, amely magában foglalja Iránt és Afganisztánt is. Azért erre a területre, mert születésétől kezdve ez a térség a politikai iszlám epicentruma. 

A könyv áttekintést nyújt a kisebbségi léthelyzetben élő magyar közösségek érdekképviseleti szervezeteinek a szomszédos országok kormányzásában való részvételéről.

Jeszenszky Géza könyve az Antall-, majd a Boross-kormány szomszédságpolitikáját és nemzetpolitikáját mutatja be a szerző birtokában lévő dokumentumokra és saját beszédeire, írásaira, feljegyzéseire, emlékeire támaszkodva.

Magyarországon mindeddig nem készült az ország modern történelme során működött politikai pártok adatait, történetét, a legfőbb szereplőket és a mindezekre vonatkozó szakirodalmat tartalmazó összefoglaló lexikon. Ezt a hiányt pótolja a Magyarországi politikai pártok lexikona.

A szerző a politikatudomány professzora, könyvének fő témája a média és a demokrácia közötti viszony. Mivel ezt a témát a társadalomtudomány, valamint a nyomtatott és az elektronikus sajtó hosszú ideje elhanyagolta, John Keane sikerrel kísérli meg a politikai elemzés és viták középpontjába állítani őket.

A médiatudomány egyik legkevésbé körüljárt területe a médiapolitika. A médiapolitika fogalmának, rendszerének, céljainak tisztázása nemcsak elméleti oldalról szükséges; hiánya azt is megakadályozza, hogy a napi (párt)politikai, szabályozói gyakorlatban születő, médiapolitikainak szánt döntéseket objektív szempontok alapján értékeljük.

A könyv elméleti keretben elemzi a média és a politikai rendszerek közötti viszonyt. A szerzők tizennyolc európai és amerikai demokrácia médiaintézményeire vonatkozó felmérés alapján jelölik ki a médiarendszerek három legfőbb típusát és azokat a politikai változókat, amelyek kialakulásukat megszabták.

A könyvet a médiatudomány, a szociológia és a politikatudomány, valamint a közéleti kérdések iránt érdeklődőknek ajánljuk.

A szerző a magyarországi németek 1950–1970 közötti helyzetét alapvetően három szempont alapján vizsgálja: a politikai hatalom céljai, törekvései és azok megvalósításának módja, a közösség, illetve tagjainak reflexiói, valamint az így meghatározható folyamat hatásai szerint.