Zenetörténet
Ritka alkalom, hogy két évforduló és két alkotó műve egybeesik. Bartók Béla és Oláh Gusztáv esetében ez történt; ez adja az apropóját és különös aktualitását ennek a reprezentatív kiállítású dokumentumkötetnek. Oláh Gusztáv mint a Magyar Állami Operaház vezető szcenikusa és főrendezője Bartók mindhárom színpadi művét feldolgozta.
Bartók Béla életéhez legközvetlenebb forrásul levelei szolgálnak, melyek családi életének eseményeit éppúgy őrzik, mint a szakmai pálya történetét. Kiadványunkban két alapvető gyűjteményt adunk közre: a Demény János szerkesztette Bartók Béla levelei című kötetet és ifj. Bartók Béla válogatását a családi levelekből.
Bartók Béla születésének 125. évfordulójára készült az a – jelen kiadvánnyal azonos című – kiállítás, amellyel célul tűztük Bartók úttörő jelentőségű népzenekutatói munkásságának vázlatos bemutatását.
Sárosi Bálint a székelyföldi Csíkrákosról indult el, hogy eljusson a világ legnagyobb zenei konferenciáira, hogy olyan népzenekutató-zeneszerző váljék belőle, aki nemcsak mondja, hogy Kodály-tanítvány, hanem az is, és nemcsak tanítvány, hanem méltó utód is!
A rocktörténelem aranykorának meghatározó, iskolateremtő hardrock-gitárosa, zeneszerzője könyvünk főszereplője, akit a sors különleges képességeket áldott meg, s aki mindehhez hozzátéve szorgalmát, folytonos megújulásra való törekvését a rock halhatatlanjai közé emelkedett.
1983-ban Erdős Péter, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat menedzsere és a magyar könnyűzene mindenható ura röpiratban szólalt fel a zenei életben jelentkező „szennyhullám” ellen. Csúsztatásokkal és hazugságokkal teli írása nem csupán az őt személyében támadó CPg együttest vette célba, de elítélően szólt az egész akkoriban jelentkező újhullámos és punk zenei irányzatokról is...
Az olvasó bizonyára különösnek találja e gyűjteményt: dalok, mondókák Győrből és Győrről. Hiszen mondókák, dalok, melyek jórészt népköltészeti alkotások, úgy tudjuk, nem nagy ipari városokban találhatók. Ha ilyet keresnek a gyűjtők, eleve elkerülik nem csak a nagy, de még a kisebb városokat is. Bartók a népies műdalt egyenesen városi népzenének nevezi, és úgy beszél róla, mint a népdalnak, ahogyan ő nevezte: parasztzenének ellenpólusáról.
Dohnányi különleges életútjának utolsó szakaszát mutatja be Kusz Veronika monográfiája, amely korábban feldolgozatlan források széles körére épít, s számos Dohnányival kapcsolatos sztereotípiát gondol újra. Bepillantást nyerhetünk – korábban publikálatlan fotók révén szó szerint is – a tanár, a zongoraművész, a zeneszerző és a családfő mindennapjaiba, szó esik az emigráció nehézségeiről, a Dohnányit ért politikai vádakról, az elszigeteltségről, a zeneszerző esztétikai dilemmáiról, s persze a több-kevesebb intenzitással az utolsó pillanatig zajló kompozíciós munkáról.
A Széchenyi-díjas népzenekutató professzor 1995-ben és 2008-ban megjelent művének javított, harmadik kiadása a népzenének arról a részéről szól, amelyről Kodály és Bartók generációjától nem kaptunk részletes összefoglalást. Olvasmányos közérthetőséggel, ugyanakkor tudományos igénnyel mutatja be a nép zenészeit és hagyományos zenéjét: a falu zenei életének alakulását a zenei önellátástól a cigányzenészek működésének általános elfogadásáig.
Az óvilágban az ókortól kezdve használják elterjedten a dudaféle hangszereket, a tömlős nádsípokat. Így Európa-, Ázsia-, Észak Afrika szerte számos forma, változat alakult ki az idők során, s él akár a mai napig. Ebbe a gazdagságba igyekszik játékos, mesés, mégis komoly bepillantást engedni ez a könyv, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.
Béres János memoárkötetének lapjain egyszerre elevenedik meg egy hosszú és kiemelkedően sikeres, de küzdelmekkel teli művészi és tanári pályakép, valamint egy regénybeillően izgalmas életút 1930-tól napjainkig.
Nagy zeneszerzőnk, Kodály Zoltán születésének 125., halálának 40. évfordulójáról 2007-ben rendezvények sorával emlékeztek meg országszerte. Szeged is kivette részét az emlékév hangversenyeiből, konferenciáiból.
Hogyan lett ebből a muzsikusból, akinek egyes operettjeit a 19. században még „a zenei pornográfia” alkotásainak tekintették, a 20. század elejére klasszikus szerző? És miként kerültek darabjainak 1950-es évekbeli előadásain olyan mozzanatok a szövegkönyvekbe, mint a Fehér Ház és az amerikai alvilág kapcsolata, a Marshall-segély vagy éppen egy imperialista összeesküvés?
Breuer János könyve minden bizonnyal sokak számára hozza közel Lajtha Lászlónak, századunk nagy magyar muzsikusának személyiségét és ad indíttatást a műveivel való mélyebb megismerkedésre.
Alan Walker tíz évig munkálkodott monumentális és meghatározónak szánt Chopin-életrajzán. Ezalatt az elsődleges források sokaságát böngészte át és dolgozta fel többek között Varsóban, Párizsban, Londonban, New Yorkban és Washingtonban. Fáradozásainak gyümölcse minden idők legátfogóbb monográfiája a nagy lengyel zeneszerzőről.
2016. június 4-én lenne hetvenéves Halmos Béla, a táncházmozgalom egyik alapítója. A három évvel ezelőtt elhunyt, sokszorosan kitüntetett prímás és népzenekutató sokszínű életét és szerteágazó munkásságát mutatja be ez a fotókkal gazdagon illusztrált monográfia.
E kötetet egy rádióelőadás-sorozat inspirálta. 1977 októbere és 1978 áprilisa között huszonhat emlékezés hangzott el Kodályról vasárnap délutánonként a Magyar Rádió műsorában, e sorok írójának szerkesztésében.
A mindenkor elbűvölő operaénekes, a nagy erejű drámai mélységeket és a gyengéd líraiságot egyaránt megszólaltató Ilosfalvy Róbert életpályáját és művészetét mutatja be z. Tóth Antal monográfiája.
Járdányi Pál (1920–1966) zeneszerző, népzenekutató és zenepedagógus születésének centenáriuma hívta életre e tanulmánykötetet. A kiadvány célja azonban nem korlátozódik a formális tiszteletadásra: nemcsak Járdányi alakja körvonalazódik a róla szóló mélyanalízisekből, hanem személyén és tevékenységén keresztül egy bő fél évszázad elevenedik meg annak művészi és tudományos eredményeivel, politikai kötélhúzásaival és személyes tragédiáival együtt.