Zenetörténet
A Széchenyi-díjas népzenekutató professzor 1995-ben és 2008-ban megjelent művének javított, harmadik kiadása a népzenének arról a részéről szól, amelyről Kodály és Bartók generációjától nem kaptunk részletes összefoglalást. Olvasmányos közérthetőséggel, ugyanakkor tudományos igénnyel mutatja be a nép zenészeit és hagyományos zenéjét: a falu zenei életének alakulását a zenei önellátástól a cigányzenészek működésének általános elfogadásáig.
Béres János memoárkötetének lapjain egyszerre elevenedik meg egy hosszú és kiemelkedően sikeres, de küzdelmekkel teli művészi és tanári pályakép, valamint egy regénybeillően izgalmas életút 1930-tól napjainkig.
Nagy zeneszerzőnk, Kodály Zoltán születésének 125., halálának 40. évfordulójáról 2007-ben rendezvények sorával emlékeztek meg országszerte. Szeged is kivette részét az emlékév hangversenyeiből, konferenciáiból.
Hogyan lett ebből a muzsikusból, akinek egyes operettjeit a 19. században még „a zenei pornográfia” alkotásainak tekintették, a 20. század elejére klasszikus szerző? És miként kerültek darabjainak 1950-es évekbeli előadásain olyan mozzanatok a szövegkönyvekbe, mint a Fehér Ház és az amerikai alvilág kapcsolata, a Marshall-segély vagy éppen egy imperialista összeesküvés?
Breuer János könyve minden bizonnyal sokak számára hozza közel Lajtha Lászlónak, századunk nagy magyar muzsikusának személyiségét és ad indíttatást a műveivel való mélyebb megismerkedésre.
Alan Walker tíz évig munkálkodott monumentális és meghatározónak szánt Chopin-életrajzán. Ezalatt az elsődleges források sokaságát böngészte át és dolgozta fel többek között Varsóban, Párizsban, Londonban, New Yorkban és Washingtonban. Fáradozásainak gyümölcse minden idők legátfogóbb monográfiája a nagy lengyel zeneszerzőről.
2016. június 4-én lenne hetvenéves Halmos Béla, a táncházmozgalom egyik alapítója. A három évvel ezelőtt elhunyt, sokszorosan kitüntetett prímás és népzenekutató sokszínű életét és szerteágazó munkásságát mutatja be ez a fotókkal gazdagon illusztrált monográfia.
E kötetet egy rádióelőadás-sorozat inspirálta. 1977 októbere és 1978 áprilisa között huszonhat emlékezés hangzott el Kodályról vasárnap délutánonként a Magyar Rádió műsorában, e sorok írójának szerkesztésében.
A mindenkor elbűvölő operaénekes, a nagy erejű drámai mélységeket és a gyengéd líraiságot egyaránt megszólaltató Ilosfalvy Róbert életpályáját és művészetét mutatja be z. Tóth Antal monográfiája.
A zenei gondolatok időbeli elrendezésének kérdése, vagyis a zenei forma témája valamikor a 18. század második felében tűnt fel a zeneelméleti gondolkodásban, a J. S. Bach és a zenei forma két kultúrája című könyv azonban a 18. század első felének zenéjét, elsősorban Johann Sebastian Bach életművét vizsgálja.
Járdányi Pál (1920–1966) zeneszerző, népzenekutató és zenepedagógus születésének centenáriuma hívta életre e tanulmánykötetet. A kiadvány célja azonban nem korlátozódik a formális tiszteletadásra: nemcsak Járdányi alakja körvonalazódik a róla szóló mélyanalízisekből, hanem személyén és tevékenységén keresztül egy bő fél évszázad elevenedik meg annak művészi és tudományos eredményeivel, politikai kötélhúzásaival és személyes tragédiáival együtt.
Johannes Brahms vokális kompozícióinak, dalainak, kórusainak és oratorikus műveinek többsége ismeretlen a nagyközönség előtt. Dietrich Fischer-Dieskau, a 2012 májusában elhunyt német operaénekes, lírai bariton, a 20. század legkiemelkedőbb dalénekese ebben a könyvben elsősorban ezeket a Brahms-műveket mutatja be alapos kutatások és saját élményei alapján.
Mohayné Katanics Mária a magyar zenei és kórusélet legendás alakja, a nagy karvezető- és tanárgeneráció talán egyik legkülönlegesebb egyénisége volt. 1959 és 1972 között énektanár volt a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban, itt alapította meg 1959 őszén a későbbi legendás Szilágyi Erzsébet Női Kart, amely fennállása öt évtizede alatt itthon és Európa számos országában aratott sikereket és nyert díjakat. Kórusának tagjait nem csupán zenére nevelte; a „Szilágyi”-ból mintegy hatvanan lettek hivatásos muzsikusok, köztük Eckhardt Mária, a Liszt Múzeum igazgatója, Csengery Adrienne operaénekes és az ELTE Zenei Tanszék egykori tanszékvezetője, Kollár Éva is.
A könyv húszéves gyűjtőmunka eredménye. Solymosi Tari Emőke zenetörténész 1988-ban került kapcsolatba a Lajtha-családdal, akkor még zeneakadémistaként...
Az a tizenkét tanulmány, amelyet kötetébe Dalos Anna – napjaink meghatározó Kodály-kutatója – összeválogatott, Kodály Zoltán és a történelem viszonyát vizsgálja, mégpedig lenyűgözően sokféle aspektusból.
Könyvünk a magyar énekkari kultúrának az európai zenekultúrához való kapcsolódását vizsgálja egy ezredév (illetve az adatokkal dokumentálható időszakot tekintve inkább öt-hatszáz év) távlatában. Felvázolja az európai zenetörténet fejlődésének jellegzetességeit, majd bemutatja, hogy mindez hogyan tükröződött a hazai énekkultúrában.
Harminc tanulmány olvasható a kötetben, egy páratlan muzikológus pálya lenyomatai. A legkorábbiak a hatvanas években születtek, a legfrissebbek a kétezres évek elején. Témáik két nagy korszak, a 18. század vége, s a 20. század eleje, illetve ennek megfelelően a nyugati zene történetének két meghatározó alkotója, Joseph Haydn és Bartók Béla köré csoportosulnak...
Lajtha László kutatói tevékenysége, a „folklorista mesterség” elsajátításától, a néptánc és népi játékok iránti érdeklődésen keresztül eljutott a hangszeres zenekarok repertoárjának partitúrában való rögzítéséig, az interetnikus hatások vizsgálatáig, a népzene társadalmi szerepének tanulmányozásáig.
Richard Steinitz monográfiája a legteljesebb és legrészletesebb összefoglalás Ligeti György zenéjéről és életéről.
A kötet több évnyi kutatómunka gyümölcse. A szerzők arra törekedtek, hogy egyaránt szóljanak a témában járatlan érdeklődőkhöz és annak kutatóihoz. A választott szempontrendszerek alapján egy-egy pályaszakasz lehetőség szerinti legteljesebb tartalmú krónikájának megírását tűzték ki célul...