Irodalomtudomány

Tíz évvel Bollobás Enikő nagysikerű Az amerikai irodalom története című munkájának első kiadása után fölmerült az igény egy rövidebb, tankönyvszerűbb, az egyetemi alap- és mesterképzésben egyaránt használható könyvre.

Az amerikai irodalmi kultúrát mutatja be a kezdetektől napjainkig ez az irodalomtörténeti munka. Egyaránt szól az amerikanisztika művelőihez, a hazai egyetemek és főiskolák angol szakos diákjaihoz és az amerikai irodalom minden kedvelőjéhez.

A kéziratos szövegeket Arany Jánosné Ercsey Julianna és gyermekei, Arany Juliska és Arany László jegyezték le, feltehetően az 1850 és 1862 közötti időszakban. Arany László e kéziratok felhasználásával rendezte sajtó alá gyűjteményét 1862-ben. A két szövegváltozat együttes kiadása e kötetben olvasható először.

Az élet értelme a tündérmesékben Bárdos József negyedik kötete a tündérmesékről. Valamennyire jellemző, hogy egyszerre szól a szakemberekhez és az érdeklődőkhöz, azaz minden érintetthez, a pedagógusokhoz és a szülőkhöz is. Ebben a munkájában azt veszi számba, hogy miképpen segíthetik a tündérmesék a mai, megváltozott, nagyvárosi térben és időben tébláboló, a virtualitásba és a plázavilágba menekülő fiatalokat, hogy rátaláljanak saját útjukra, hogy életük eseményeinek ne csak véletlenszerű szereplői, hanem tudatos alakítói, megélői legyenek.

A közvélekedés szerint a vészkorszak és a holokauszt eseményeiről a háború után sokáig nem beszéltek, egyáltalán nem vagy csak alig jelentek meg irodalmi és történetírói munkák e témáról, és csupán az 1970-es évektől (de még inkább a rendszerváltás után) vált nyilvánossá e problémakör. E könyv egyik tétje éppen az, hogy ezt a széles körben kialakult nézetet eloszlassa, illetve pontosítsa, és bemutassa, hogy a háború utáni másfél évtizedben milyen módon ábrázolták a vészkorszakot a magyar irodalomban.

Kjell Espmark svéd költő, regényíró és esztéta, irodalomtudós, egyetemi tanár, a Svéd Akadémia rendes tagja, 1981 óta a Nobel-díj Bizottság elnöke higgadtan, józanul és mégis szinte regényesen tárgyalja az 1901–2001 közötti száz év díjtörténetét.

A tankönyv orientációs segítséget kínál a jelenkori irodalomtudományi diszkussziókban gyakran használt, de még a szakmai közönség számára sem mindig egyértelmű alapfogalmak között, mint pl. hermeneutika, strukturalizmus, dekonstrukció, diskurzusanalizis, új historizmus, intertextualitás, rendszerelmélet, gender stb.

A legendás neveket – például Táncsicsét, Vasváriét – nem elég március idusán emlegetni, miközben életművük intő szavára alig figyelünk, és a XIX. század velük rokon, hazai plebejus, radikális gondolkodóinak, forradalmárjainak, íróinak életművét nemegyszer a méltatlan feledésnek engedjük át.

1981-ben jelent meg Az ókeresztény egyház és irodalma című kötet első kiadása, 1988-ban a második. Az azóta eltelt közel két évtized számos változást, új felfedezéseket, vitatott kérdések eldöntését hozta magával, amik szükségessé tették az átdolgozást.

1981-ben jelent meg Az ókeresztény egyház és irodalma című kötet első kiadása, 1988-ban a második. Azóta eltelt másfél évtized számos változást, új felfedezéseket, vitatott kérdések eldöntését hozta magával, amik szükségessé tették az átdolgozást.

A kötet a szakembereken, egyetemi hallgatókon kívül az olasz irodalmat kedvelő, olvasó nagyközönség kézikönyve. Tömör és olvasmányos fejezetei szakértő kalauzok, ugyanakkor idézetei újabb művek és alkotók felé irányítják az érdeklődőket.

Pilinszky János 1977-ben megjelent Beszélgetések Sheryl Suttonnal című esszéregénye egy fiktív párbeszéd, alapja azonban egy valóságos találkozás. A költő Párizsban látta Robert Wilson társulatának A süket pillantása című emblematikus színházi előadását, amelynek főszerepét az amerikai fekete színésznő, Sheryl Sutton játszotta. Pilinszky később személyesen is megismerkedett és barátságot kötött a színésznővel, akivel többször találkozott Párizsban.

Valódi irodalmi csemege Réz Pál és Parti Nagy Lajos könyve, a Bokáig pezsgőben. Az 2015-ben 85 éves Réz Pál 1952-től volt a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, majd 25 éven át a Holmi folyóirat főszerkesztője. A kötet nem egyszerű élet- és pályarajz, hanem sok anekdotával fűszerezett beszámoló a kortársakról: írókról, költőkről, pályatársakról és barátokról. Szereplői Déry Tibor, Németh László, Illyés Gyula, Tamási Áron, Szabó Lőrinc, Juhász Ferenc, Csurka István, Petri György, Weöres Sándor és sokan mások, akikkel Réz Pál együtt élte át a magyar irodalom egyik aranykorát. 

Borbándi Gyula a magyar emigráns irodalom egyik legjelentősebb alakja. Alkotói munkássága mellett történészi és szerkesztői tevékenysége is kiemelkedő, a Látóhatár (később Új Látóhatár), valamint a Szabad Európa meghatározó szervezője, publicistája. A magyar emigráció életrajza 1945–1985 című írása hiánypótló fontosságú. Petrik Béla monográfiája egy közel százéves életút méltó összegzése.

Az 1936-ban született, Kossuth- és József Attila-díjjal, valamint Nemzet Művésze címmel is kitüntetett Buda Ferenc életműve a mai napig bővül és gazdagodik. Ezért is vállalkozott nagy feladatra Mórocz Gábor, mikor a kiváló költő-műfordító munkásságának monografikus feldolgozásába kezdett.

Georges Simenon és Federico Fellini levelezése egy különös barátság dokumentuma, amely meggyőzően bizonyítja, hogy az igazi művészek – munkálkodjanak bár különböző területen – igen hasonló problémákkal küzdenek, mindenekelőtt az alkotás olykor lelkesítő, olykor gyötrelmes rejtélyével. A két művész őszintén beszél kétségeiről, bűntudatáról, csalódásairól és örömeiről.

A két sorozatra tervezett Carmina Horatiana című munkánk első darabjaiban azt tűztük ki célul, hogy feltérképezzük a horatiusi óda 17-18. századi interpretációjának és recepciójának történetét, így keresve választ arra a kérdésre, mi is a horatianizmus. Az első kötet első részében a horatiusi ódaköltészetben fellelhető politikum és poétikum viszonyait vizsgáltuk a költőnek főként a 16-18. századi kiadások szinte elmaradhatatlan életrajzi összefoglalói, valamint a politikum (és a privatum) világához tartozó verseknek (Augustushoz és Maecenashoz, valamint Vergiliushoz) sokszínű értelmezése alapján.

A két sorozatra tervezett Carmina Horatiana című munkánk első darabjaiban azt tűztük ki célul, hogy feltérképezzük a horatiusi óda 17-18. századi interpretációjának és recepciójának történetét, így keresve választ arra a kérdésre, mi is a horatianizmus. Jelen kötetünk a horatiusi elmélkedő privatum felé kíván fordulni, s olyan nagy témák feltérképezésére igyekszik vállalkozni, mint a horatiusi carmenekben ismétlődő elmúlásgondolat (mors) s az ezzel összefüggő időszemlélet (tempus), amely a privatum recepciójának legkedveltebb s a legtöbbször visszatérő elemei.

A Pont Kiadónál 2001-ben megjelentetett Kengyelfutó (Úton kortárs költők művei között) és a 2002-es Szabadiskola (Esszék, tanulmányok) után ezúttal húsz – hat fejezetbe sorolt, változatos tárgyú – írást emelt ki a legutóbbi két esztendő terméséből Tarján Tamás.