Irodalomtudomány
Bár a mű magán hordozza a szocialista tudományosság „objektív” stílusjegyeit és bőven idéz a marxizmus klasszikusaiból is, a korszak irodalmáról, egyszersmind a felbomló szocialista társadalomról hiteles és értékes elemzést nyújt. Főleg irodalomtörténészek és a korszakkal foglalkozó társadalomtörténészek figyelmébe ajánlható az elemzett szépirodalmi művek listájával és szakirodalmi bibliográfiával záródó mű.
A kötet a Weöres-emlékév alkalmából válogatott tanulmányokat tartalmaz.
A világirodalomban vannak nagyon rövid idő alatt keletkezett terjedelmes regények. Stendhal például mindössze ötvenkét nap alatt vetette papírra A pármai kolostort. Ottlik Géza – tudjuk jól – nem siette el ennyire élete meghatározó élményének, a kőszegi katonaiskolában szerzett tapasztalatainak irodalmi formába öntését. Lényegében egész pályája során ugyanazt az egy regényt írta.
A kötet tanulmányait a szerző a dr. Bálint Péter által alapított és irányított Alkalmazott Narratológiai Műhely kutatási tevékenysége során a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar Irodalom, Kommunikáció és Kulturális Antropológia Tanszékének oktatójaként írta.
Az összehasonlító stíluselemzés mint egy fajta hatástörténeti vizsgálódás kiszélesíti a stiláris elemzés szempontjait és irányát: mert célja a hatásesztétikai tényezők felderítése az irodalmi szöveghagyományban. Az összevető-szembesítő vizsgálat a hatás-ellenhatás-kölcsönhatás jelenségeit értelmezi, ezzel segítve az irodalomértést, irodalomértelmezést, közvetve pedig az egyén önmegértését.
A három kötetben készülő, az írók és költők képzeletében született s az egyetemes és magyar irodalom alkotásaiból ismert szereplőket bemutató lexikon első kötete az irodalom előtti irodalom, az emberiség ősi, kollektív alkotásaiban megjelenő alakokat vonultatja fel alfabetikus rendben.
Ilyen lexikon, vagyis az a fajta betűrendes mű, amely nem az írókról, költőkről szól – efféle mindig volt és mindig lesz seregével –‚ hanem az általuk teremtett és náluk sokkal hosszabb életű figurákról, világszerte alig készült több egy tucatnál.
A kézikönyv az irodalom kérdései iránt érdeklődő közönség tájékozódását kívánja elősegíteni olyan módon, hogy az irodalomelmélet legfontosabb ismereteit rendszeres áttekintésre és enciklopédikus teljességre törekedve foglalja össze.
A monográfia középpontjában Csokonai három vígjátékának, a Gersonnak, a Culturának és Az özvegy Karnyónénak elemző értelmezése áll. A szerző e szövegek háttereként megrajzolja a magyar komédia XVIII. századi történetét, a dráma- és színház történeti szempontokat poétikai és nyelvelméleti összefüggésbe helyezi.
E kötet a XVII–XVIII. századi magyarországi, közép- és alsófokú iskolakultúrát, kiemelten a színpadi és zenei életet, annak világi mecénásait és korabeli funkcióját vizsgálja, elsősorban a korabeli iskoladráma-színlapok alapján; emellett szövegeket és dallamokat nyújt a mai alkalmazás céljából.
A mű különleges és egyedülálló: éppen „korszerűtlenségében” aktuális és „időszerűtlenségében” időtlen. Egy a huszadik és a huszonegyedik század fordulóján élő kései reneszánsz ember és alkotó költeménye egy a tizenötödik századi korai reneszánsz idején élt költőről.
A könyv John Millington Synge (1871–1909) ír drámaíró színpadra szánt életművét dolgozza fel, s mint ilyen az első magyar nyelvű monográfia a szerzőről. Célja, hogy Synge-et és munkásságának kulturális beágyazottságát a gyarmati közegben születő és ezért sajátosan fejlődő ír modernizmus jellemzőivel együtt alaposabban megismertesse a színháztudomány hazai kutatóival, tanárokkal és diákokkal, valamint a színházi világ képviselőivel és a drámák olvasóival, illetve nézőivel.
A Magyar Művészeti Akadémia Közelképek írókról című kismonográfia-sorozatának kötete Jókai Anna íróval foglalkozik. Sorozatszerkesztő Ács Margit. A sorozat összegző jelleggel mindeddig feltáratlan életműveket is bemutat. A könyvekben válogatott bibliográfia és képmelléklet is helyet kap. Jókai Anna íróról Imre László irodalomtörténész, kritikus írt pályaösszegzést.
A kötet középpontjában Jókai műveinek retorikai szempontú elemzése áll, a retorika rendszere szerint haladva: inventio, dispositio, elocutio; azaz érvelés, szerkezet, stílus.
A Jókai-enciklopédia betűrendes elrendezésben megmagyarázza, értelmezéssel látja el Jókai regényeinek ma már nehezen érthető szavait, kifejezéseit; megadja a regényekben szereplő idegen nyelvű szavak, kifejezések, mondatok magyar fordítását, feltüntetve, hogy az adott szöveg milyen nyelvű ismereteket közöl Jókai regényalakjairól, a műveiben szereplő személyekről; röviden bemutatja a regényekben felbukkanó történelmi eseményekhez kapcsolódó szavakat, fogalmakat.
Madarász Imre, több fontos, az olasz irodalommal foglalkozó könyv szerzője, az olasz irodalom klasszikusait ezúttal új, kevésbé ismert oldalukról mutatja be.
Márványi Judit a Magvető, majd a Szépirodalmi Kiadó szerkesztőjeként nagy idők nagy tanúja volt. Szerkesztette többek között Eörsi István, Füst Milán, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Polcz Alaine könyveit. De nemcsak munkája, élete is tanúság.
Az író katona nem ismeretlen irodalmunk történetében. A penna és a kard egyre nehezebben békült össze az 1760–1810 közötti fél évszázadban magyar íróink életvitelében, értéktudatában. Hogyan, miért: erre keres válaszokat ez a kötet.
E két világ, a mítoszok és az irodalom világának összefonódására, egymással való újbóli és újbóli kereszteződésére utal a „Keresztvilágok” cím.
A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának máig gyarapodó életművét Cs. Nagy Ibolya dolgozta fel gazdag idézetanyaggal, történelmi és szellemtörténeti kontextusba helyezve.