Nyelvészet
A magyarországi cigányság csoportjai közül a beás cigány közösség nyelvét, azon belül is a Dél-Dunántúlon beszélt árgyelán nyelvjárást ismerheti meg az érdeklődő a kiadványból.
A kötet kifejezetten hiánypótló munka a magyar nyelvtudományban: a magyar szólás- és közmondáskutatásnak már régi adóssága egy ilyen jellegű összefoglalás. Főként leíró szempontból közelít a frazeológiai egységekhez: bemutatja bonyolult nyelvrendszerbeli helyüket, és behatóan elemzi meghatározásuk nehézségeit.
Az olvasó az első magyar nyelvű áttekintő gendernyelvészeti művet tartja kezében. A gendernyelvészet az alkalmazott nyelvészetnek az a résztudománya, amely a férfiak és a nők eltérő nyelvhasználatával, egymástól különböző kommunikációjával foglalkozik.
A kognitív nyelvészet olyan funkcionális nyelvmagyarázat, amely a beszélő ember megismerőképességeiből és az emberi kommunikáció fő jellemzőiből kiindulva mutatja be a nyelvet.
A bolgár nyelv az indoeurópai nyelvcsalád szláv főágának déli szláv ágához tartozik. A déli szláv nyelveket geográfiai és nyelvi azonosságok, megfelelések jellemzik – nemcsak a földrajzi, területi elhelyezkedés köti össze őket, hanem a sajátos közös fonetikai, morfológiai, szintaktikai és lexikai sajátságok is...
Amikor a IX. században a szlávok első nagy tanítói, Konstantin-Cirill és Metód moráviai missziójukra készültek, nemcsak a szláv ábécét kellett megteremteniük, hanem a misszióhoz szükséges szent könyvek fordítása révén megvetették az óbolgár alapú első szláv liturgikus és irodalmi nyelv alapjait is.
A csoportdinamika a tanulói csoport vizsgálatának terepe. A kötet tanulmányai azzal a kérdéssel foglalkoznak: milyen tanulói közösségekre van szükség ahhoz, hogy osztálytermi környezetben sikeres nyelvtanulók dolgozhassanak.
A szakszövegek írásának és felhasználásának folyamata számos változáson ment keresztül az utóbbi években. Ez a megváltozott helyzet arra indított bennünket, hogy megvizsgáljuk a dokumentáció, a fordítás és a terminológia összefüggéseit, és közzétegyük eredményeinket; leírjuk a dokumentáció fajtáit és a dokumentációs folyamatot. E munka első közös eredménye ez a kötet, amelyet – reményeink szerint – a terminológia és a fordítás oktatásában is fel lehet majd használni segédanyagként.
A kötet annak a folyamatnak a sokféleségét mutatja be, amelynek eredményeképpen a rendszerváltást megelőző évtizedekben egyebek mellett két tekintetben következett be határátlépés a humán és társadalomtudományokban: egyrészt a nyugat-európai és amerikai elméleti áramlatok hatása megjelent a hazai kutatásokban, másrészt a hazai kutatások kiléptek a nemzetközi színtérre.
Ez a tankönyv a mordvin nyelv gyakorlati célú elsajátítását szeretné segíteni. Elsősorban magyar és finnugor szakos egyetemi hallgatók számára készült, de tanári segítség nélkül, önállóan is forgathatják az érdeklődők.
Régi és új szavaink eredetükkel és a hozzájuk kapcsolódó művelődéstörténeti érdekességekkel vallanak a magyarság történeti adatok nélküli korai históriájáról és nemzetünk újkori történelméről. A 2., javított és bővített kiadásban megjelenő Etimológiai szótár 9022 szócikkben magas színvonalon és szakszerűen dolgozza fel a magyar nyelvi elemek eredetét.
A Kárpát-medencében való megtelepedés kérdésének tisztázásához, a terület későbbi etnikai viszonyainak a felderítéséhez a kulcsot a régészek és a történészek mellett a nyelvtudomány képviselői is a népnévi eredetű településnevek rétegének vizsgálatában vélték megtalálni.
A mai jeltudomány (Magyarországon is) széleskörű társadalomtudományi kapcsolatokkal rendelkezik. Van például filmszemiotika, zeneszemiotika, cirkuszszemiotika, irodalom szemiotika, az állatok viselkedésével foglalkozó zooszemiotika...
Nyelvészetileg indokolható-e, hogy a magyar népszámláláskor a román és a szerb anyanyelvűeket külön számlálják, de a romani és a beás anyanyelvűeket nem, holott e két „cigány” nyelv beszélői nem értik meg egymást? Vagy: miként lehet, hogy az Akadémiától a kocsmárosokig mindenki támogatja a magyarok magyarok általi nyelvi diszkriminációját? A nyelvészek felelősségéről ritkán szokott szó esni ‒ ezzel a könyvvel ezen a helyzeten szeretnék valamennyit változtatni.
E mű első kiadása 1937-ben látott napvilágot, s rögtön nagy sikert aratott mind a szakemberek, mind a művelt nagyközönség körében. A kötetet sok-sok szemléletes rajz, valamint 206 egyedülállónak mondható fénykép gazdagítja.
A könyv a francia és a magyar nyelv viszonylatában dolgozza fel a fordításelmélet tantárgyát, példák sokaságával szemléltetve a fordítás során a két nyelv közötti kontrasztivitásokból adódóan felmerülő, a szakterminológia által definiált számos grammatikai és lexikai átváltási műveletet.
A frazeológiai egységek – összetettségük révén – gondolatok verbális megjelenítésének, a nyelvi „építkezésnek” külön figyelmet igénylő eszköztára, ahonnan úgyszólván csak globális felfogáshoz nyílnak ablakok: szintaktikai, szemantikai-pragmatikai irányú vizsgálatuk lehetőségei jelennek meg egyszerre.
Vigotszkijnak ez a munkája egyszerre alapmű a nyelvész, a pszichológus és a pedagógus számára: következtetései jól hasznosíthatók a nyelv és gondolkodás tanulmányozása során, s még az írás- és olvasástanításhoz közvetlenül felhasználható adalékokkal is bőségesen szolgál. Külön erénye a könyvnek, hogy az orosz tudós a hasonló mélységekig hatoló munkákhoz képest meglepő könnyedséggel, irigylésre méltóan világosan, egyszerűen tárja fel a gondolkodás és a beszéd, a beszéd és az írás, az írás és a gondolkodás összefüggéseit.
A Hasonlatszótárt haszonnal lapozgathatják a hivatásos tollforgatók (írók, újságírók, fordítók, szerkesztők) mellett mindazok, akik beszédüket, írásukat képszerűbbé, színesebbé kívánják tenni.