Nyelvészet
Az összehasonlító szláv nyelvészet általában az ősszláv nyelv feltételezett adatait használja fel. Az alábbiakban a szláv nyelvek adatainak az összehasonlításakor az ősszláv helyett az ószláv (óbolgár) nyelv tényeiből indulunk ki, amelyek írott forrásokból ismeretesek.
A történeti forrásokban (főképpen oklevelekben) dokumentálható személy- és helynevek rendszertani kapcsolatainak, nyelvi jellemzőinek az objektív bemutatására irányuló feldolgozás több szempontból is időszerű vállalkozásnak tűnik...
A közmondásokat és szólásokat folklórműfajnak tartjuk, de helyesebb, ha szóbeliséget mondunk, mert azok a helyzetek, amelyekben elhangzanak, nem csupán a folklór körébe tartoznak, hanem az emberi kommunikáció számtalan esetében létrejöhetnek.
A könyv 1800 szólás (kivágja a rezet), szóláshasonlat (szegény, mint a templom egere), helyzetmondat (Hátrább az agarakkal!), közmondás (A kutya ugat, a karaván halad.), szállóige (A stílus maga az ember.) pontos jelentésértelmezését, stiláris minősítését, valamint eredetmagyarázatát tartalmazza, és szemléleti, kultúrtörténeti hátterét mutatja be bőséges magyar és külföldi szakirodalomra támaszkodva, irodalmi, művészettörténeti kitekintésekkel, továbbá számos idegen nyelvi párhuzam megadásával.
A tanulmánykötet célja a magyar mentális lexikon vizsgálata egy ritkábban alkalmazott módszer, az egyválaszos kötött szóasszociációs technika segítségével.
A Lexikográfiai füzetek 4. kötete tovább kívánja vinni az előző számokban kialakult hagyományokat: emlékezünk, köszöntünk, de elsősorban tovább dolgozunk azon, hogy a lexikográfiával kapcsolatos tudományos gondolkodás továbbra is alapja és kísérője lehessen a minőségi szótárírásnak.
A kötetet a filozófia, a logika és a nyelvtudomány oktatóinak és hallgatóinak ajánljuk, valamint mindazoknak, akiket érdekel az emberi kommunikáció természete, illetve pszichológiája.
Az olvasó olyan leíró magyar nyelvtant tart a kezében, amely elsősorban a huszadik század utolsó harmadának magyar nyelvészeti eredményeire épül, de felhasználja a korábbi leíró munkák számos megfigyelését, általánosítását is. A szerzők arra törekedtek, hogy az új felismeréseket olyan formában tegyék közzé, amely a modern nyelvészetben járatlan olvasó számára is hozzáférhető.