Nyelvészet
A magyar mássalhangzók mindmáig legalaposabb feldolgozása Siptár (1993d [1995]) monográfiája. Jelen értekezés ehhez a műhöz hasonlóan, de szerényebb léptékben, a lexikális és az autoszegmentális fonológia keretében közelít a magyar mássalhangzók kérdésköréhez.
A magyar nyelv kultúránk legfőbb hordozója, értő ismerete elengedhetetlen feltétele az idegennyelv-tanulásnak is. A kötet célja, hogy megkönnyítse az átjárást a sajátos szerkezetű magyar és az idegen – elsősorban az indoeurópai – nyelvek között. Újszerű módon, összehasonlító-funkcionális megközelítéssel magyarázza a magyar nyelvi rendszer működését, pontosabban a működés rendszerét.
A Magyar szókincstár az anyanyelvoktatás, a szókincsfejlesztés hasznos segédeszköze. Az anyanyelv szabatos, színes, helyes használatához nyújt segítséget, amely gazdag tára a rokon értelmű szavaknak, más néven szinonimáknak, és feltünteti a szavaknál nagyobb lexikai egységeket (szókapcsolatokat, szólásokat, közmondásokat) is.
O. Nagy Gábor mintegy húszezer magyar szólást és közmondást felölelő gyűjteménye az eddigi legteljesebb ilyen jellegű munka. Tarka változatosságban tárja az olvasó elé anyanyelvünk legszínesebb, legjellemzőbb ékességeit.
Anyanyelvünk iránt érzett felelősségünk tudatában nyújtjuk át Magyarító szótárunkat azoknak, akik szívügyüknek érzik a szép, magyaros fogalmazást, de segítségre van szükségük: olyan kézikönyvre, amelyben könnyen meglelhetik az idegen szó helyett használható közérthető és szebb magyar szót vagy szavakat.
A kötet a tudományos magyarázat jellemzőit és jelentőségét tárgyalja az irodalom- és nyelvtudomány, a klasszika‑filológia, a néprajz és a zenetudomány területén.
A nyelvészet és pszichológia iránt érdeklődő olvasó számára a psziché és az elme működésének egy különleges mechanizmusát tárja fel a szerző: azt a folyamatot, amely a tudattalan nehezen megragadható tartalmaitól a tudatban megfogalmazott szavakig vezet.
A kötet 300 jellemzően magyar, közkeletű, népies, bizalmas vagy éppen a mai nyelvhasználatra jellemző szlenges helyzetmondat, konvencionális szójárás, szállóige, közmondás – összefoglaló szóval szólásmondás – jelentését, eredetmagyarázatát, kultúrtörténeti hátterét tartalmazza.
O. Nagy Gábor könyve a magyar szólások eredetét kutatja és elmeséli jelentésüket, tartalmukat, használatuk elterjedésének körülményeit.
A Mihályi tájszó- és névtár múltbeli és friss gyűjtések Mihályira vonatkozó adatainak a tömegét foglalja magában. Az első tulajdonnévi adatok 1198-ból valók, az utolsó tájszó 2022-ben került a könyvbe (a különbség 824 év).
A könyvet haszonnal forgathatják a fordítóképzésben részt vevő hallgatók és tanárok, a fordításkutatók és mindazok, akik érdeklődnek a fordítás nyelvészeti megközelítése iránt.
A Nagy magyar tájszótár tudományos igényességgel egy kötetbe szerkesztett, az érdeklődők széles rétege számára készült forrásjelölő, egynyelvű szótár. A magyar nyelvterület egy-egy részén – főleg az idősebbek nyelvében – még napjainkban is használatos szavak mellett az archaikus, a kihalt vagy a kihalófélben lévő népnyelvi és tájnyelvi szavak magyarázó adattára.
Kötetünk 8250 örök érvényű igazságot tartalmaz szótárszerű elrendezésben. A nyelvünk hajdani gondolati-érzelmi gazdagságát bemutató kézikönyv ezeket értelmezi, s ahol szükséges, néprajzi-művelődéstörténeti megjegyzésekkel egészíti ki őket, mindezt népszerűsítő formában ‒ ám tudományos igényességgel, a nagyközönség számára összeállítva.
Mára felnőtt az első nemzedék, amely nem tudhatja, milyen internet nélkül élni. 2025-re pedig a világ munkaerejének kétharmadát ez a generáció fogja adni. Ők azok, akik számára a multimédia a papír, a sírva nevető smiley az év szava, és az okostelefon a toll, amivel saját történeteiket írják.
A kötet a helynevek egy csoportját, különféle objektumok, épületek, építmények neveit vizsgálja az elnevező és az elnevezett valóság viszonylatában, mégis nyelvészeti megközelítésben.
Kallós Ede (1882–1950) először 1943-ban megjelent Nevek és napok című kötete bőven ontja a keresztnevekhez fűződő magyarázatokat, azt a roppant művelődéstörténeti anyagot, ami egy-egy mindennapinak tetsző mai keresztnév mögött rejtőzik.
A kötet a női és a férfi beszéd beszédtervezési és temporális különbségeit vizsgálja akusztikai fonetikai módszerekkel. Célja annak bemutatása, milyen eltérések és hasonlóságok találhatók a női és a férfi beszédben.
A növények életünk fontos részét alkotják. Táplálékul szolgálnak, gyógyászati célra használjuk őket, nélkülözhetetlenek az iparban, sőt lakásunk, kertünk díszei is lehetnek. A Növénynevek enciklopédiája 760 szócikkében 1030 növénynév eredetét, etimológiáját ismerteti, és összefoglalja a növényről a legfontosabb tudnivalókat.
A kötet tanulmányaiban a nyelvhasználat identitásformáló jelentősége kerül előtérbe, hiszen az önazonosság és a csoporthoz való kapcsolódás szempontjából meghatározó a nyelvi, ezáltal kulturális beágyazódás. Mind a nyelvhasználat minősége, mind a többnyelvűség esetében az anyanyelv és a többségi nyelv tanulása, használata, viszonyrendszere számos szociolingvisztikai és társadalmi kérdést vet fel.