Romológia
A magyarországi cigányság csoportjai közül a beás cigány közösség nyelvét, azon belül is a Dél-Dunántúlon beszélt árgyelán nyelvjárást ismerheti meg az érdeklődő a kiadványból.
A Magyarországon élő cigányok azon kisebb csoportját nevezzük beásoknak, akiknek életmódja és nyelve gyökeresen eltér a cigányság több csoportjától. Hagyományos foglalkozásuk a teknővájás és egyéb fafaragó munkák, nyelvük pedig egy archaikus bánsági román nyelvjárás.
A cigány gyerekek iskolai neveléséből adódó konfliktusok, a gyakori szegregáció, a kisebbségi és szociálisan hátrányos lét összemosása a szellemi fogyatékossággal, Magyarországon is igen gyakori probléma, amely a társadalom egésze mellett a médiát is kiemelten foglalkoztatja. Abajo a kulturális antropológia résztvevő megfigyeléses módszerével kutatott egy éven keresztül a spanyolországi Aranda de Dueróban...
Jelen kronológia – mint első kísérlet – nem tisztán történelmi. Bőven igyekszik adatokat hozni a kultúra, az oktatás, a művészeti élet eseményeiről is, illetve – legalább valamelyest – biográfiai adatokkal is dolgozik.
A kötet a kerettanterv által kötelezővé tett hon- és népismereti oktatást segíti az általános és a középiskolákban. A magyarországi cigányságot nem a szegénység és a kirekesztettség megszokottnak mondható szemszögéből közelíti meg, hanem társadalmi-gazdasági-kulturális kontextusba ágyazva mutatja be, mindig az adott életkornak megfelelő módon.
A Cigány Néprajzi Tanulmányok sorozatban megjelenő második kötet a Budapesten 1993. március 16-20. között megrendezésre került I. Nemzetközi Cigány Néprajzi, Történeti, Nyelvészeti és Kulturális Konferencia történeti, néprajzi, szociológiai és nyelvészeti előadásaiból közöl válogatást.
A hazai cigányság iránti tudományos érdeklődés kezdetét a 18. század végére datálhatjuk. A 19. század végére az eredet és a nyelv feltárása mellett a cigányság kutatói a lehetséges kutatási területek szinte mindegyikével foglalkoztak, s e témákról kisebb-nagyobb terjedelmű cikkeket, tanulmányokat közöltek. Azonban sajnálatos tényként kell megállapítanunk, hogy ezekben a cikkekben, tanulmányokban a cigány táncra vonatkozó leírásokat hiába keresünk; ez a terület kívül esett a kutatók érdeklődési körén.
Az erdélyi sátoros taxás és aranymosó fiskális cigányok 18. századi iratanyagát tartalmazó munkában az összeírások és az azokban szereplő népességre vonatkozó egyéb iratok kaptak helyet. Jelentőségüket nem szükséges külön hangsúlyozni, hiszen a rendszeresen végrehajtott összeírások segítségével – az ismert hibalehetőségeket is figyelembe véve – a vizsgált népesség körében végbement változások, folyamatok öt évtizeden keresztül vizsgálhatók, másrészt pedig némi fény vetül életükre, mindennapjaikra.
Sorozatunk ezúttal a magyarországi cigányság vizuális kultúrájának vizsgálatával foglalkozó tanulmányokból közöl válogatást. A hazai cigányság vizuális képességeinek értékeire először az autodidakta cigány alkotók művei hívták fel a figyelmet.
A közép- és kelet-európai térség sajátossága, hogy több állam területén élnek a vlach/lovari, kelderasi stb., román/beás, magyar/kárpáti, szlovák/servika, török/charochane és német/szinti cigány csoportok. A több országban élő cigány csoportok hagyományainak kutatása éppen ezért csak a térség kutatóinak közös összefogásával képzelhető el.
Tanulmánykötetünk olyan írásokat közöl, amelyek módszertani segítséget nyújthatnak azoknak, akik egy-egy település zenész cigánysága történetének, a különböző korokban a település életében betöltött szerepének feltárásával szeretnének foglalkozni.
A Cigány Néprajzi Tanulmányok 12. kötete az egyén és közösség viszonyát kutatja – szociológiai, kommunikációs, néprajzi, vallási, zenei szempontok mentén – a cigány etnikum körében.
A Cigányábrázolás a magyar költészetben című tanulmány hét esztendős kutatómunka eredménye, amely 788 költőnk teljes munkásságát tekintette át. Közülük 309 esetében talált értékelhető – 755 verset érintő – cigány vonatkozást. A tanulmányban az időközben felcseperedett és megizmosodott hazai cigány irodalom alkotóinak művei is helyet kapnak.
A könyv a cigányság sorsát, történetét dolgozza fel. Nem a magyar cigányokét, hanem a Föld romáiét. Körülbelül egy évezredet ölel fel ez a história. Természetesen benne a magyarság részét képező cigányság, a magyar roma társadalom különböző csoportjait alkotó emberek története is. (UTOLSÓ PÉLDÁNY)
A cigány kultúra az egyetemes emberi kultúra szerves része. Szeretnénk magunkat megmutatni, hogy „látva lássanak”. Művem szubjektív alkotás. Célom az ismeretterjesztés, minél szélesebb körben. A könyv nem hivatott tudományos igényeket kielégíteni.
Élt egyszer valamikor nagyon régen – amikor még a csillagok ezüst pora megállíthatatlanul ömlött a földre – egy ezeréves öregember, akit Jertinnek hívtak. Azt suttogták róla a verbénák, a mirtuszok és a babér-fák illatai, hogy nem tud meghalni, mert közönye miatt megátkozta őt egy szépséges asszony...
Az ország számos nyomortelepén megfordultam magánemberként, kutatóként. Ezeken a helyeken szembesültem vele, hogy formális jogegyenlőségünk dacára – származásuk okán – honfitársaink számottevő része eleve kívül reked a társadalmon. E könyv a Magdolna negyedben élő roma családok köznapi életén, hagyományain, szokásain és társadalmi kapcsolatain keresztül mutatja be, mit jelent számukra a városrész, ahol élnek.
A roma politika intézményesülésének sikerekkel, megtorpanásokkal és nemegyszer kudarcokkal kísért története fontos, ám kevéssé ismert időszaka az elmúlt fél évszázad hazai politikatörténetének. Meggyőződésünk, hogy ez a történet nem írható meg szereplőinek közelebbi megismerése nélkül.
A kötet részletesen bemutatja az ún. multikulturális nevelés főbb kérdéseit, a multikulturális társadalom jellemzőitől a roma, illetve a bevándorló gyerekek és fiatal felnőttek helyzetén, illetve a velük való foglalkozás, a lehetséges oktatási formák, módszerek részletes elemzésén át a multikulturális, gyerekbarát iskola jellemzőinek számbavételéig.