Eötvös Klasszikusok–sorozat
Az Eötvös Klasszikusok–sorozat a világirodalom (elsősorban a középkori irodalom) olyan alkotásait teszi hozzáférhetővé, amelyek létezéséről tud ugyan az irodalmat kedvelő olvasó, de a művek teljes magyar, illetve – a kötetek egy részénél – kétnyelvű szövegével korábban még nem találkozhatott.
Az ifjú calabriai gróf, Armando Lucifero 1878-ban írt kiseposza nem tartozik a szokványos Petőfi-életrajzok közé. Különleges íze és eredetisége az első soroktól kezdve világosan érzékelhető.
Fayad Jamís (1930-1988) kubai költő, festő és műfordító Párizsban fedezte fel az 50-es évek derekán József Attilát francia nyelven, majd magyar hispanisták segítségével verseit spanyolra fordította. Fordításainak gyűjteménye 1967-ben jelent meg. Az ő fordításai tették ismertté József Attilát Latin-Amerikában és Spanyolországban.
Francesco Guicciardini kormányzó és pápai tanácsos 1508-ban kezdte el lejegyezni Intelmeit, felidézve élete addigi legfontosabb élményeit, érzéseit, gondolatait fontos eseményekről, emberi viselkedésről, köz- és magánügyekről, és a gyűjtögetést egészen 1530-ig tovább folytatta, amikor is elkészült a mű immár véglegesnek tekintett változata.
Az orosz opera története voltaképpen Puskinnal kezdődik. Huszonnyolc műve eddig több mint száz operát ihletett és ihlet ma is. Puskin ezzel nemcsak az orosz operatörténet, hanem az egyetemes operatörténet, legtöbbször megzenésített szerzője.
Bécquer szerelmes versei olyanok, mintha a költő szerelmi naplót írna. Nem díszíti fel a verset semmilyen külsőséggel, nála a vers sír, nevet, átkozódik vagy elámul, szinte hallani a dalok lélegzetvételét, szívdobbanását. A szerelmes pillanat zseniális költője ő.
A Ritmusok és rímek Carducci utolsó kötete: maga a költő 1887-1898 között írt verseiből állította össze, és költészete koronájának, szintézisének tekintette.
A francia irodalom születését egy remekmű jelzi, a Roland-ének. Ma ismert formáját valamikor a 11-12. században nyerte el, régebbi eseményt elevenítve meg: Nagy Károly hispániai hadjáratát. A világ eposzirodalmában ma is a legnagyobbak között tartjuk számon.
Kétszeresen meglepő ez a kötet: egyrészt a már Magyarországon is jól ismert Giovanni Pascoli (1855–1912) életművének eddig ismeretlen felét mutatja be: latin nyelvű költészetét; másrészt az ókori és középkori római világ új, eddig ismeretlen vagy másképpen ismert arcát.
Lope de Vegát, a klasszikus spanyol dráma megteremtőjét, Luis de Góngora és Francisco de Quevedo mellett a spanyol barokk nagy költőjét jókora késéssel ismerhette meg a magyar közönség. Románcai viharos szerelmi életét őrzik, perzselő szenvedély sugárzik belőlük.
Luis de Góngora (1561-1627) a spanyol barokk óriása, a róla gongorismónak vagy culteranismónak elnevezett irodalmi irányzat legnagyobb alakja.
Az olasz romantika legkiválóbbja, Giacomo Leopardi elsősorban a Canti költőjeként ismert nálunk, noha kimagasló prózaíró is volt. Prózai fő műve a Rövid erkölcsi írások, melynek kommentárral ellátott fordítását most először veheti kézbe a hazai olvasó.
A felülmúlhatatlan szépségű és erejű drámák egy tehetséges fiatal debreceni műfordító Juhos Lóránt ihletett tolmácsolásában és Alfieri legértőbb magyarországi kutatója, Madarász Imre bevezető tanulmányával lépnek a magyar publikum elé.
Ez a kötet az olasz költő két főművét tartalmazza, a Stanzákat és Orfeusz történetét, mindkettő műfajteremtő: a Stanzák a modern verses elbeszélő költeményé, az Orfeusz a melodrámáé.
José Martí rövid, ám végigszenvedett életének minden titkát beleírta Szabad verseibe, torzonborz endecasílabóiba, amelyeket huszonöt és harmincéves kora közt írt.
Az olasz irodalomban Ariosto volt a szatíraműfaj megteremtője és egyik legjelesebb képviselője. Hét fiktív levél formában írott verséből nem csak életének, költői és közéleti pályafutásának fontos eseményeiről kapunk hiteles élményszerű képet, hanem az udvari ember és udvari költő gyakran keserves, ellentmondásos helyzetéről is.
Francisco de Quevedo verseivel önálló kötetben először találkozhat a hazai olvasóközönség. Szonettjei a klasszikus spanyol költészet legnagyobb alkotásai közé tartoznak.
